Már régóta elszerettem volna menni olyan helyre fotózni, ami "művész szemmel" nem giccses. Azaz nem Duna-part, nem naplemente, nem huszárok, nem Lánchíd, nem virágok és nem is huszárok naplementében a Lánchídon a tavaszi napsütésben. Mert ugyebár ez mind giccs(...) 
Múlt héten már nagyon nem bírtam magammal szóval legjobb barátnőmmel, Hegával és Anyukámmal útnak indultunk, úgy, hogy majd csak lesz útközben valami jó. Nem is kellett kimennünk a kerületből, máris volt "jó". Méghozzá Pestújhelyen az Észak-Pesti kórház, amiről nem is tudtam, hogy ilyen hatalmas. Hál' Istennek nem voltam ott sokat ez előtt. 
   A közel 7 hektáros területen 1985-óta több mint 30 kisebb-nagyobb épület áll. Áll? 1991-óta inkább csak álldogál, de leginkább bomlik. Ezekből az épületekből ma körülbelül hármat használnak.
Az épületegyüttest alapból kórháznak építették, szecessziós stílusban ( első hét épület), majd folyamatosan bővítették, főleg a II. Világháború után, - amikor is a szovjetek kisajátították - monumentális épületeket húztak fel a már meglévők mellé, persze nem volt cél a szecessziós irányzat folytatása (bár már az első bővítésnél sem). Ezt nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz-e, de mindenesetre érdekes látvány, ahogyan majdnem egy századnyi építészeti műremek bomlik, foszlik, rohad egymás mellett.
   Sajnos nem készültem eléggé, nem számítottam ennyi információra. De most, hogy már felmértük a terepet, biztos, hogy visszafogok menni. Igazi "fotósparadicsom" :D Az időjárás is "sajnos" túl jó volt. Milyen jó lett volna ködös, esős időben ott fotózni, de ami késik nem múlik! Így legalább jó diszharmonikus képeket készíthettem. Sötét, hideg, lepusztult mocskos épületek verőfényes napsütésben...hmmmm.... izgi.
A portás bácsi, aki beengedett minket, nagyon aranyos, szívesen segített nekünk és persze mindenről elmesélt mindent, amiből őszintén szólva nem sok maradt meg, mivel a vizuális élmény sokkal jobban lekötött. Nem is mesélek többet a kórházról, inkább illusztrálom az ott készült képekkel.

    Néha már nagyon elegem van Budapestből. Pedig itt születtem, itt nőttem fel és el sem tudnám képzelni az életemet, mondjuk vidéken. De sajnos ez a város napról napra undorítóbb. Hajléktalanok, szemét és kutyaszar mindenhol....
     Szinte minden nap át kell mennem a városon, mivel az iskolám a város másik felén van. Imádom ezt az utat, mert szemet gyönyörködtető épületeink vannak és a felkelő nap látványához a Duna partján is csak kevés dolog fogható. Sajnos a reggelemet sokszor már az elrontja, hogy mocskos, büdös csöves, esetleg csövesek ülnek a buszon. Egyik ismerősöm mondta, nem is olyan rég, hogy ,,Nem értem az embereket, miért kell a hajléktalanokra ilyen undorra nézni?" Hát sajnos, már én sem tudok másképp. Egyszerűen nem bírom sajnálni őket és már a gyomrom fordul fel néha. Alapból szerintem, ha egy ilyen ember felszáll tömegközlekedési eszközre, a leghátsó sarokban kéne meghúznia magát, nem pedig leülni egy olyan helyre, ahol két személy is elfér (a múltkori példa). Én, mint diák havonta közel 4000 forintot költök bérletre (aki nem diák az több, mint 10000-t), ami annyira elég, hogy nem büntetnek meg, ugyanis ülőhelyem általában nincsen, reggel nyomorogni kell a buszon, büdös van, kosz van és a régi típusú buszok annyira hangosak, hogy nem elég, hogy a zenémet alig hallom, de még félnem is kell attól, hogy vajon mikor esik szét alattam...? Na már most, amikor egy ilyen reggelt bearanyozó buszon kell utaznom, és meglátom, hogy egy hajléktalan ül, legszívesebben lerugdosnám. Ha egyedül ül valószínűleg senki nem fog mellé ülni, tehát két becsületes BKK jegy/bérlet vásárló ember kiesik a játékból. Ha pedig ketten, vagy többen vannak...annál rosszabb! Tegyük fel, hogy csodás utunkon ellenőrök szállnak fel a buszra. A hajléktalannal mit csinálnak? Leszállítják, mivel megbüntetni nem tudják, vagy megtudják, de nem sok értelme van. Ha pedig mondjuk Én otthon felejtem a bérletemet, ami nem fordul elő sokszor, de Murphynek köszönhetően, 99.9%, hogy akkor lesz ellenőr a buszon, amikor Én otthon hagyom azt a nyamvadt papírdarabot. Engem persze simán megbüntetnek, 16.000 forintra. Ha bemutatom a bérletem, akkor csak 2000....KÖSSZ! És ez még csak a tömegközlekedés.

    Gyakran szoktam sétálni a városban és vannak helyek, amiket kifejezetten szeretek, de ezek a kapualjakat kisajátító utcai kannás bor fighterek, úgy eltudják rontani a látképet. Régebben legalább csak éjszaka aludtak a kapualjakban, de mostanra már szemtelenül napközben is odaeszi őket a fene (nem irigylem azt, aki ilyen házban lakik). Ráadásul már nem egyszer láttam arra példát, hogy az ott lakó, vagy üzlettulajdonos még csak nem is gorombán próbálja a hajléktalant elküldeni, aki erre elég agresszívan reagál és még neki áll följebb. 
Az aluljárókról nem is beszélek.... Szerintem mindenki, aki már járt Pesten, szembesült a "csodálatos" aluljárókkal. Amikor megpróbálok A-ból B-be átjutni és lépcsőn ülő hajléktalanokat kell kerülgetnem, majd lent legalább 5 koldus csinál valami "csodás" produkciót és közben erőszakosan néz rám, hogy ,,AGGYÁL MÁ' PÉNZT PIJJJÁRA", esetleg oda is jön és meg is szólít. Mikor én csak át akarok menni az úttest alatt :( . És rengetegszer a zajokból ki lehet venni egy kis Mónika show live-ot, csak hogy kerek legyen.  Persze az aluljárókban az "aktív" éltet élő csövik mellett, néhány tuti alszik oldalt, akármilyen napszak van. Ami annyira nem is zavarna, ha nem lenne oltári dzsuva körülöttük.
Az erőszakosokról, még annyit, hogy MIÉRT nem lehet felfogni szépen azt a szót, hogy ,,NEM" !?!!? Ha már van pofája odajönni és kérni abból a pénzből, amit Én, vagy a szüleim keresünk meg sok munka árán, akkor hadd döntsem már Én el, hogy adok e neki vagy sem. Mellesleg megjegyezném, hogy ha az összes kéregetőnek adnék pénzt az utcán, valószínűleg több pénzt adnék, mint amennyit kapok. Márpedig szerintem, ha azt mondom, hogy NEM, akkor szépen csöndben tovább kéne mennie, nem pedig cifra káromkodásokat ordítani a hátamnak. Miért teszi? Ki ő? Köszönje meg inkább, hogy nem gyújtom fel a "pompásan" berendezett kis helyét, amiért gusztustalan, ocsmány és valószínűleg nem túl higiénikus. Bár gondolom ezért is engem büntetnének meg a rend őrei....

    A legtöbb csövessel ez a bajom, hogy beletörődik az életébe és meg sem próbálja másképp csinálni. Elenyésző százalékuk az, akit tényleg tudok sajnálni és elhiszem, hogy neki már tényleg nincs más lehetősége. De attól, hogy valaki hajléktalan és az utcán kell laknia, nem értem, hogy MIÉRT kell maga köré szemetelnie!?!??? Ez olyan, mintha én ennék az ágyamban és az almacsutkát, szalvétát és a vizes palackot laza mozdulattal az ágyam mellé dobnám, arra várva, hogy majd anyám kiviszi! Elhiszem, hogy szar az élete, de attól még nem kéne szó szerint szarban élni. A közterületeken nagyon nagyon maximum 10 méterenként van szemetes. Miért nem képes odáig elvinni? Talán nem ér rá, vagy ha neki szar, akkor legyen nekem is, mivel muszáj átmennem az általuk felhalmozott szeméten? Nem tudom, de gusztustalan, és borzasztó nézni, hogy a gyönyörű, műemlékekkel teli városunkat, ilyen emberek lakják le. 
Nem mellesleg a városszéli erdőkből az óriási szemét miatt zavarták ki a hajléktalanokat. Régebben én is nagyon sokat láttam, hogy a mellettünk lévő kis erdőben mekkora tanyát vertek, de ezek már egy jó ideje eltűntek. Mégpedig azért, mert a szemét hegyek, amiket felhalmoztak a mondhatni saját lakókörnyezetükben, rettentően ártalmasak voltak a környéken lakókra. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy a szemétre elkezdtek jönni a patkányok és nem álltak meg a csöveseknél, hanem jöttek be a városba. Mondanom se kell szerintem, hogy az erdők mellett lakó, tisztességes, adó- és közös költség fizető emberekben, ez mély felháborodást keltett. Ha már Én, mint lakó fizetek a környezetem tisztán tartásáért, szeretném, ha az tiszta lenne és biztonságos, és nem szeretnék patkánnyal találkozni a konyhámban, de még csak az utcán sem. 

    Tehát Én speciel, már nem tudom sajnálni, ezeket az embereket. Nem tudom, hogy mi lenne a megoldás, mivel sajnos a köztük lévők nagy részét nem érdekli már. De amit és ahogy művelnek, az borzasztó és pofátlan. Igenis mindenki, tud változtatni. Nyilván nem lesz egyből háza az I. kerületben, luxus autóval és Armani öltönyökkel, de pont az ilyen embereknek kéne nagyon megbecsülni a kis dolgokat is. Ahhoz, hogy valaki rendet tegyen a saját életében, legelőször maga körül kell rendet tennie (bárhogyan is él), addig nincs miről beszélni. Szidhatják az államot és a náluk tehetősebbeket, de ha ő nem tesz semmit a saját élete rendbetevéséért, akkor másoktól, hogy várhat el akármit is? 

    A hétvégén a tengődi Zsebeházi napokon jártam. Ez a rendezvény gondolom sokatok számára nem túl ismert. A három napos esemény a Magyar Hagyományőr Világszövetség szervezésében jött létre Tengődön. Tengőd egy kis falucska Somogy megyében, Siófoktól körülbelül 30-50 km-re található. A falu nem túl zsúfolt lakói miatt, illetve közösség kovácsoló helyszínekben sem bővelkedik, - Bár minden megvan ami fontos (kocsma, bolt, általános iskola és két templom). -  Minden évben azon a hétvégén kerül megrendezésre ami október 23.-hoz a legközelebb áll, ugyanis a rendezvényen nem csak Zsebeházi István huszárkapitány előtt tisztelgünk, hanem '56-os hőseink előtt is.

    A rendezvény forgatókönyve minden évben nagyjából ugyan az. Pénteken megérkezik a csapat egy része, akiknek már aznap este jó kis mulatozásban van részük. Szombaton már korán reggel megérkeznek a többiek. A reggelit és a közös fotózást követően elindul a díszmenet. Elmegyünk a temetőbe, ahol Zsebeházi István sírjánál egy történelmi emlékeztetőt / beszámolót kapunk, hogy miért is vagyunk most itt. Majd a neves huszárkapitány sírját meg is koszorúzzuk. 
     A menet megy tovább. A díszmagyarba öltözött embereken nagyon különleges érzés végig nézni. Szerencsénkre idén gyönyörű idő volt. Így hát a verőfényes napsütésben menetelő magyarok díszruháin csak úgy csillogott a napfény.
    Következő állomásunk a helyi katolikus templom volt, ahol a pap ünnepi szent misét mondott. Ezt követően Tengőd "fő terére" mentünk ahol egy 1956-os emlékmű van. Itt ünnepi beszéd volt. A helyi általános iskolások készültek ünnepi műsorral, - ez nagyon aranyos volt mint minden évben- . Az elmúlt években Tengődön nagyon sok pár ( hagyományőrzősök ) kötötte meg házassági esküjét ezen rendezvény keretein belül. Ebből most néhány pár megerősítette esküjét. 
     A menet visszament a szellemházba. Itt már mindenki lazábbra veheti a figurát, ez már úgyis mondhatni egy összeszokott társaság. Mindenkinek megvan a maga kis köre akikkel jól érzi magát és várja az esti mulatást. Az udvaron főzőverseny folyik, ami idén annyira nem volt verseny, csak főztek páran, de nagyon finomra sikerült és minden elfogyott. A főzés közben előkerül néhány üveg jó magyar pálinak és bor. Osztrák barátaink pedig hoztak magukkal dió likőrt, ami annyira finom volt, hogy az nem igaz. Szerencsénkre előszeretettel osztogatták, hogy váljék egészségünkre! 
    Miután mindenki kedvére megvacsorázott, üdén és a pálinkától kipirosodott arccal megkezdtük az esti dínom-dánomot. A talpalávalót a TÉKA húzta. Volt tánc, éneklés és minden ami kell.

   Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, remélem mindenki más is. A tengődi Zsebeházi Napok már 2004 óta az életem része, és ennek nagyon örülök. Örülök, hogy az életemben ilyen fontos szerepet tölt be a hagyományőrzés. Már ovis korom óta érdekeltek a "régi magyarok". Szerintem nagy baj, hogy a mai fiatalok igen nagy részét nem érdekli a nemzeti múltunk, dicsőségeink és úgy alapjáraton a  történelem, illetve elég keveseknek van tudomásuk ezen rendezvényekről. 

    Persze ezeknek a hagyományőrzős megmozdulásoknak a legfontosabb összetevője a jókedv és annak fenntartása. Így hát ezen programokon mindig akadnak olyan üde színfoltok, akik ha nem lennének ki kéne találni őket. Itt volt például A törpe, aki olyan mérhetetlenül kedves ember, hogy az nem igaz. Mindenkihez szeretettel fordul. Ő mindig a Sebestyén Péterrel van. Ők így ketten tökélyre fejlesztették az egyéni könnyű pénz szerzési teknikájukat. Ami az, hogy a Péter keres egy már eléggé ittas állapotban lévő embert, akinek megegyezéses alapon eladja a törpéjét x összegért. Mindenki boldog, a Péter kapott pénzt, A törpe új gazdát, az új gazda pedig egy törpét. És itt jön a csavar... A törpe visszaszökik és a Péterrel együtt elisszák a közös úton keresett pénzt.
    Ausztriából már évek óta járnak Osztrák barátaink ezekre a rendezvényekre. Mi nem igazán tudunk németül, de ha tudnánk is az este már nem számítana, ugyanis ha isznak, akkor sokszor olyan tájszólásuk van, hogy egymást sem értik. Ők természetesen nem tudnak magyarul. Az este folyamán mégis sikerült nekik - szerintünk életük legjobb estéjét - egy jó estét szerezni. Ugyanis már délután megkértük, őket, hogy hadd csináljunk velük közös képeket, aminek természetesen nagyon örültek és benne voltak. Ahogy egyre jobban esteledett, a pálinka pedig egyre jobban fogyott, mi egyre többet beszélgettünk velük. Bár az rejtély, hogy hogyan. Na jó volt egy kis segítségünk... 
Este a táncházban nem bírtunk magunkkal és felkértük őket táncolni, persze egyből ugrottak. Hát a széki négyesre sikerült nyolcan táncolnunk, 6 férfi 3 lány arányban. A lényeg, hogy mi élveztük, az Osztrákok, pedig még annál is jobban. A tánctéren is fotózkodtunk velük barátnőmmel, felvettük a sisakjaikat. Persze ezek a képek már az Osztrákok fényképezőjével készültek, tehát m

Nagyon szeretek fényképezni és kirándulni is. Íme hát néhány fotó ennek a kettőnek a végtermékeként. :D

A fényképek ugyan azon a Duna szakaszon készültek, csak mind máskor. Sokat járunk ide anyukámmal meg a kutyánkkal. Nincs messze Pesttől, de mégis annyira szép és nyugalmas. Nyáron isteni a partján fetrengeni egész nap és a parton lévő kávézóban kávézni és fagyizni. Az év többi napján, amikor már hűvösebb van csodásan lehet órákat sétálgatni a parton és utána meginni egy jó forró teát. Meg mernék rá esküdni, hogy a naplemente innen nézve késő ősszel a legszebb (alsó kép).

  A fényképeimre már nem egyszer megkaptam, hogy giccsesek. Hát ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni hiszen ez "csak" a természet és ha a saját magam szórakoztatására nézek szép fényképeket, akkor inkább nézek ezer színben pompázó naplementét, szép régi épületeket vagy bármilyen vidám természet fotót, mintsem lepukkant gyártelepekről vagy nyomornegyedekről. Persze értem én, hogy "EZ NEM MŰVÉSZET", de szerintem azért, mert valakinek van egy pár ilyen jellegű fotósorozata, nem kéne leszólni egyből. Főleg azt, nem értem, hogyha már egy olyan ember mondd véleményt a fotóimról, aki elvileg ért hozzá, akkor miért intézi el annyival, hogy giccses??? Jó oké elfogadom, hogy nem ez az ő ízlése, de attól még mondhat valamit a képkivágásra, a nézetre, a koponálásra stb stb. 

  A lényeg a lényeg, hogy én szeretek fotózni, és remélem, hogy majd egyszer (talán nem túl sokára) komolyabban is foglalkozhatok vele. 

Nem igazán szeretek Tv-t nézni, ugyanis felettébb tud idegesíteni a rengeteg reklám és az is hogy a nem degenerált majmoknak való, nézhető, esetleg már jónak mondható, és annál ritkábban nagyon jó filmek/ sorozatok nem túl gyakoriak. Mivel emberből vagyok, néha Én is megnézek egy-egy 1 csillagig SEM minősíthető filmet, ne adj isten sorozatot. Utána általában sokkban vagyok, hogy „URAM-ATYÁM MÁR MEGINT MIT NÉZTEM”, tehát ezekről a szégyenfoltokról inkább nem is beszélnék.

   Sorozatok terén általában a vígjátékokat kedvelem, mint a Két pasi meg egy kicsi, Így jártam anyátokkal, Agymenők és még sorolhatnám. Azonban egy jó pár hónapja a televízió céltalan kapcsolgatása közben egy elég minőségi reklámra figyeltem fel az egyik közszolgálati adón. A reklám a Borgiák című sorozatot reklámozta. Régebben a Borgia családról már olvastam a neten és elég izgalmasnak találtam az életüket. Először kicsit félve kerestem rá az interneten, mert hát történelmi sorozatot még nem túl sokat néztem és belegondoltam, hogy egy ilyen sok szálon futó, érdekes történetet is meglehet csinálni elég rosszul. Azért csak elkezdtem nézni az első részt, és már az elején megtetszett. A díszlet, a ruhák, a történelmi háttér 10/10. Az egyik főszereplőt, a pápát Jeremy Irons játssza. Mint a legtöbb filmes alakítása, ez is zseniális. A Történet több szálon fut, és a sorozat rendkívül jól bemutatja mind a Borgia család, mind Róma életét. Ezen felül a korabeli pápa-bíborosok viszályt illetve a hatalomszerzés, térhódítás iránti vágyat, és miatti összecsapásokat.   

     Akit kicsit is érdekel a történelem, a kereszténység, Itália, és szereti, a sorozatokban a hitelességet annak csak ajánlani tudom. Tényleg minőségi. Ugyan telivan ármánykodással, szenvedéllyel, utálattal és szerelemmel, de egy cseppet sem olyan, mint a hétköznap délutáni ’’óóóóóó Lorenzó, miért csaltál meg Anasztáziával?” Brazil szappanoperák. 

    Íme BLOGom első bejegyzése! Annyi minden van a fejemben, azt se tudom mivel kezdjem. Talán egy kis összefoglalós bemutatkozás megteszi. 
   Elég régóta szeretném megosztani a világgal gondolataimat, fotóimat, rajzaimat, írásaimat és a hatalmas világmegváltó ötleteimet.Úgy gondolom erre a célra egy blog felel meg a legjobban. Rengeteg minden foglalkoztat, de nem szeretnék ide elcsépelt szövegeket írni, szóval ez majd úgy is kiderül ha rendszeresen olvasol. :)
   Nem szeretnék 8 milliomodik blogot tévé sorozatokról, sem sminkről, ruhákról, cuki állatkákról, hanem egy blogot szeretnék ami rengeteg érdekességgel, egyéni gondolattal van teli. Bejegyzéseimben nem tűzöm ki célul, hogy mindenki egyet értsen, vagy hogy mindenkinek tetszenek a munkáim. A közvélemény megosztása sokkal izgalmasabb... 
   Így elsőre ennyi legyen is elég. Remélem elérem ezzel a bloggal azt amit szeretnék.
                                                                                 JÓ ÉJSZAKÁT