A hétvégén a tengődi Zsebeházi napokon jártam. Ez a rendezvény gondolom sokatok számára nem túl ismert. A három napos esemény a Magyar Hagyományőr Világszövetség szervezésében jött létre Tengődön. Tengőd egy kis falucska Somogy megyében, Siófoktól körülbelül 30-50 km-re található. A falu nem túl zsúfolt lakói miatt, illetve közösség kovácsoló helyszínekben sem bővelkedik, - Bár minden megvan ami fontos (kocsma, bolt, általános iskola és két templom). - Minden évben azon a hétvégén kerül megrendezésre ami október 23.-hoz a legközelebb áll, ugyanis a rendezvényen nem csak Zsebeházi István huszárkapitány előtt tisztelgünk, hanem '56-os hőseink előtt is.
A rendezvény forgatókönyve minden évben nagyjából ugyan az. Pénteken megérkezik a csapat egy része, akiknek már aznap este jó kis mulatozásban van részük. Szombaton már korán reggel megérkeznek a többiek. A reggelit és a közös fotózást követően elindul a díszmenet. Elmegyünk a temetőbe, ahol Zsebeházi István sírjánál egy történelmi emlékeztetőt / beszámolót kapunk, hogy miért is vagyunk most itt. Majd a neves huszárkapitány sírját meg is koszorúzzuk.
A menet megy tovább. A díszmagyarba öltözött embereken nagyon különleges érzés végig nézni. Szerencsénkre idén gyönyörű idő volt. Így hát a verőfényes napsütésben menetelő magyarok díszruháin csak úgy csillogott a napfény.
Következő állomásunk a helyi katolikus templom volt, ahol a pap ünnepi szent misét mondott. Ezt követően Tengőd "fő terére" mentünk ahol egy 1956-os emlékmű van. Itt ünnepi beszéd volt. A helyi általános iskolások készültek ünnepi műsorral, - ez nagyon aranyos volt mint minden évben- . Az elmúlt években Tengődön nagyon sok pár ( hagyományőrzősök ) kötötte meg házassági esküjét ezen rendezvény keretein belül. Ebből most néhány pár megerősítette esküjét.
A menet visszament a szellemházba. Itt már mindenki lazábbra veheti a figurát, ez már úgyis mondhatni egy összeszokott társaság. Mindenkinek megvan a maga kis köre akikkel jól érzi magát és várja az esti mulatást. Az udvaron főzőverseny folyik, ami idén annyira nem volt verseny, csak főztek páran, de nagyon finomra sikerült és minden elfogyott. A főzés közben előkerül néhány üveg jó magyar pálinak és bor. Osztrák barátaink pedig hoztak magukkal dió likőrt, ami annyira finom volt, hogy az nem igaz. Szerencsénkre előszeretettel osztogatták, hogy váljék egészségünkre!
Miután mindenki kedvére megvacsorázott, üdén és a pálinkától kipirosodott arccal megkezdtük az esti dínom-dánomot. A talpalávalót a TÉKA húzta. Volt tánc, éneklés és minden ami kell.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, remélem mindenki más is. A tengődi Zsebeházi Napok már 2004 óta az életem része, és ennek nagyon örülök. Örülök, hogy az életemben ilyen fontos szerepet tölt be a hagyományőrzés. Már ovis korom óta érdekeltek a "régi magyarok". Szerintem nagy baj, hogy a mai fiatalok igen nagy részét nem érdekli a nemzeti múltunk, dicsőségeink és úgy alapjáraton a történelem, illetve elég keveseknek van tudomásuk ezen rendezvényekről.
Persze ezeknek a hagyományőrzős megmozdulásoknak a legfontosabb összetevője a jókedv és annak fenntartása. Így hát ezen programokon mindig akadnak olyan üde színfoltok, akik ha nem lennének ki kéne találni őket. Itt volt például A törpe, aki olyan mérhetetlenül kedves ember, hogy az nem igaz. Mindenkihez szeretettel fordul. Ő mindig a Sebestyén Péterrel van. Ők így ketten tökélyre fejlesztették az egyéni könnyű pénz szerzési teknikájukat. Ami az, hogy a Péter keres egy már eléggé ittas állapotban lévő embert, akinek megegyezéses alapon eladja a törpéjét x összegért. Mindenki boldog, a Péter kapott pénzt, A törpe új gazdát, az új gazda pedig egy törpét. És itt jön a csavar... A törpe visszaszökik és a Péterrel együtt elisszák a közös úton keresett pénzt.
Ausztriából már évek óta járnak Osztrák barátaink ezekre a rendezvényekre. Mi nem igazán tudunk németül, de ha tudnánk is az este már nem számítana, ugyanis ha isznak, akkor sokszor olyan tájszólásuk van, hogy egymást sem értik. Ők természetesen nem tudnak magyarul. Az este folyamán mégis sikerült nekik - szerintünk életük legjobb estéjét - egy jó estét szerezni. Ugyanis már délután megkértük, őket, hogy hadd csináljunk velük közös képeket, aminek természetesen nagyon örültek és benne voltak. Ahogy egyre jobban esteledett, a pálinka pedig egyre jobban fogyott, mi egyre többet beszélgettünk velük. Bár az rejtély, hogy hogyan. Na jó volt egy kis segítségünk...
Este a táncházban nem bírtunk magunkkal és felkértük őket táncolni, persze egyből ugrottak. Hát a széki négyesre sikerült nyolcan táncolnunk, 6 férfi 3 lány arányban. A lényeg, hogy mi élveztük, az Osztrákok, pedig még annál is jobban. A tánctéren is fotózkodtunk velük barátnőmmel, felvettük a s